Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

91

4. Ezt fejezi ki a szentatyák azon tanítása, hogy épen a malaszt kedvéért, vagyis azért lett Isten fia ember, hogy az elvesztett malasztot nekünk visszaszerezze s a malaszttal bennünket az Istenhez emeljen. «Isten ember lett, hogy az ember Isten legyen» — mondja szent Ágoston.1 «Isten fia ember fia lett, hogy az emberek fiai Isten fiai legyenek»,2 tanítja vele számos más szentatya, kik ezen tanításukkal csak az Apostol magasztos mondását ismétlik: «Isten elküldé az ő fiát ki asszonyból lett, hogy a fogadott fiúságot visszanyerjük».3

Igen szépen magyarázza szent Fulgentius ennek a helynek értelmét: «Isten emberből született, hogy az embereknek Istentől legyen születésük. Krisztusnak, az Isten fiának első születése Istenből történik, a második az emberből történt, mi pedig fordított sorrendben először embertől, másodszor Istentől születünk. Isten való testet öltött magára, hogy anyától szármázhassák, nekünk pedig újjászületésünkkor a kereszt- ségben Isten gyermekségének lelkét adja. Krisztus második születésében saját malasztjánál fogva azzá lett, a mi első születésében természeténél fogva nem volt. Ez pedig azért történt, hogy minket a malaszt második születésünkben azzá tegyen, a mi első születésünkben nem voltunk. Isten nekünk a malasztot hozta, mikor az emberből testet öltött, mi pedig, mint

1 (Augustin.) Append. Serai. 128, 1 ; v. ö. Augustin., Serai. 166, 4. Gyakrabban olvasható Petav., De Incarn. Verbi 1. 2, c. 8.

2 Idézi Petavius (i. h.) Corn, a Lap., In. Os. 1, 10; In 2. Petr. 1, 4; In 1. Jo. 3, 1. 3.

3 Galat. 4, 4—5.

ELSŐ KÖNYV