Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

92

AZ ISTENI MALASZT FENSEQE

az embertől született Isten ajándékát nyerjük a ma- lasztot s részesei leszünk az isteni természetnek.»1

5. Mi megosztottuk Krisztussal az emberi természetet, ő megosztja velünk az isteni természetet. De míg Isten fia az emberi természet lényegét vette magára, addig mi csak annyiban leszünk az isteni természet részesei, a mennyiben az Isten tökéletességei bennünk kifejezésre jutnak. Ha már most Istennek leereszkedése és önmagának megalázása a megtestesülésben oly végtelen nagy, a mily végtelen a különbség Isten és ember között, akkor nyilvánvaló, hogy az ember felemelése Istenhez e megalázással egyenes arányban áll.

6. Krisztus személyében nemcsak két természet csodás egyesülése vonja magára figyelmünket, hanem csodálatot keltenek bennünk ama fönséges tulajdonságok és bámulatos tökéletességek, melyek e csodás egyesülésből Krisztus emberi természetére áradnak át. Itt újólag megnyilvánul a malaszt felfoghatatlan nagysága.

Isten saját fiának emberi természetét azzal a legnagyobb tökéletességgel akarta fölruházni, a mely azt megilleti. Minden bölcsesége és hatalma dacára sem adhatott azonban neki lényegileg más malasztot, mint a mi lelkűnknek.2 Krisztus emberségét kitüntette és elhalmozta malasztjának teljes bőségével,3 de nem adhatott neki oly malasztot, mely lényegileg különböznék attól, melyet mi nyerünk, mert ilyen nincs is.4 Magasztosabbat Isten nem gondolhat ki, nem adhat,

1 Fulgent., De fide ad Petrum c. 2, n. 14. 15.

2 Thom., 3, q. 7, a. 1.

3 U. o. a. 8. 9.

4 Több hittudós igyekezett ezt állítani. Egyebet azonban bizo