Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 93 mint amaz adományt, melylyel teremtményét megisteníti, saját szentségével, isteni természetének legfőbb ékességével megdicsőíti. 7. Krisztus lelke és a mi lelkünk között mindenesetre sokféle különbség van. Először is az, hogy Isten egyszülött fia a malasztot egészen jogosan megérdemli s nem mint ingyenes adományt kapja. Másodszor a malasztot közvetítő nélkül és ezenfelül a legnagyobb bőségben nyeri. Mert a malaszt Isten egyszülött fiát a legteljesebb joggal, minden fogadott gyermeke fölött a legfőbb fokban és a legnagyobb tisztaságban megilleti tekintet nélkül arra, hogy neki Isten örök határozata szerint számunkra azt meg kellett szereznie és hogy nekünk ennek teljességéből merítenünk kell. Krisztus lelkének végül még meg van az a kiváltsága, hogy a malasztot semmi módon el nem vesztheti. Mindebből világos, hogy lelkünk Krisztuséval nem áll egy fokon, minthogy a malasztot csak mint ingyenes adományt, csak Krisztus útján, csak korlátolt mértékben kapja, de azonfelül még bűne miatt köny- nyen el is vesztheti. 8. Ez azonban mind csak másodrendű kérdés. A lényeg az, hogy a malaszt, melyet mi kapunk, lényegileg nem különbözik attól a malaszttól, melyben Krisztus lelke részesült.1 Ezen eléggé nem csodálkozhatunk s érte kellőkép hálát nem adhatunk. nyítani nem tudnak, mint azt, a mit senkisem tagad, hogy a malaszt és szentség benső fokozatai határtalanok. V. ö. Suarez, De gratia 1. 9, c. 2. Salmantic. VI, tr. 14, disp. 4, dub. 8. 1 Suarez, Incarn. disp. 18. sect. 2, § ex quibus colligo. Valentia IV, d. 1, q. 7, 1, p. q. 3. Tanner, Theolog. IV, d. 1, q. 5, n. 15.