Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
82 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE De ezen megszégyenítés se foszszon meg nemes büszkeségünktől. Mennél jobban érezzük saját gyengeségünket, annál inkább be kell látnunk, hogy a bennünk fölfelé törtető jó nem magunkból, hanem felsőbb erőből, Isten malasztjából ered. Isten malasztja az, mely minden küszködésünk, minden hűtlenségünk dacára újra és újra fölkeres. Erősnek kell azért lennie bizodalmunknak, hogy soha sem fog elhagyni minket, hogy a természetünkben rejlő akadályok dacára is végre győzedelmeskedni fog bennünk a malaszt. Bátran mondhatjuk tehát mi is szent Pál apostollal : «Örömest dicsekszem erőtlenségeimmel, hogy bennem lakjék a Krisztus ereje. Azért telik kedvem erőtlenségeimben, mert mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok hatalmas».1 TIZENEGYEDIK FEJEZET. A malaszt bizonyos értelemben végtelen. 1. Malasztadta új természetünknek minden más teremtett természettel szemben megvan az a kiváló előnye, hogy, mint részesülés a végtelen isteni természetben, bizonyos értelemben maga is végtelen. Minden teremtmény természetében megvan a tökéletességnek meghatározott korlátja, melyet természetének megváltoztatása nélkül át nem léphet. Ha az arany minden salaktól megtisztul, akkor sem lehet tökéletesebb arany, mint a milyen. Minden növényben megvan a magasságnak és nagyságnak bizonyos 'U. o. 12, 9-10.
