Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
80 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Miként a természet törvénye szerint a testet alá kell vetnünk a szellemnek, úgy a természetfölötti életnek törvényei szerint a szellemet alá kell rendelnünk amalaszt sugallatainak, mert a szellem ura a testnek, de szolgája az isteni malasztnak. Az embert már természete is Isten szolgálatára rendeli. Ám a természet embere megteszi e kötelességét, ha eszének és lelkiismeretének szavát követi, azonban a malasztnak természetfölötti állapotába fölemelt embernek szivével, leikével és minden tettével úgy kell Istent szolgálnia, a mint az Isten gyermekeihez illik, kiket a Szentlélek világossága vezet és lelkesít, kikbe isteni természetet oltott a malaszt. 9. Eszerint a kereszténynek két szélsőség között kell választania, mely végtelenül messze áll egymástól. Ha a testnek adja át magát, akkor az érzékiség posványába sülyed, maga is érzékies, állatias lesz. Ha ellenben a malaszt szolgálatába áll, ha a malaszt hatásainak és sugallatainak enged, akkor fölemelkedik, föl az Istenhez, maga is istenivé lesz. A ki a világot szereti, a világnak gyermeke — mondja szent Ágoston1 — de mit mondjak arról, a ki Istent szereti? Testvéreim, feleljen erre magának Istennek szava. A ki Istent szereti, maga is Isten lesz, mert «Istennek vagytok és a legfölségesebbnek fiai».2 10. De ne panaszkodjunk helyzetünknek veszedel- messége miatt és ne fájlaljuk azt az ellenmondást, mely bennünk van. Mindenesetre fájó gondolat, hogy szent Pálhoz 1 Augustin., Tract, in epist. Joann. 2, 14 ; cf. Sermo 121, 1 ; 96, 1. 2 Ján. 10, 34. 81. Zsolt. 6.
