Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

52

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

isteni egyesüléssel akar minket önmagához hasonlókká tenni, mint egyszülött fiát, ki vele egy és ugyanazon lényegű Isten. Mily óriási azért a bűnösnek esztelen- sége és gonoszsága, midőn messze eltaszítja magától Istennek szeretetét és ellenségként független akar tőle lenni a helyett, hogy mint Isten gyermeke egygyé kívánna vele lenni.

HETEDIK FEJEZET.

Részesülésünket az isteni természetben s így legfőbb tökéletességünket a malasztnak köszönjük.

1. «Hasonló leszek a Fölségeshez», mondá Lucifer,i midőn a szépséget és dicsőséget szemlélte, melylyel Isten fölékesítette. E szándéka magában véve jogos, sőt kötelessége is volt. De ajkain e szavaknak istenkáromló értelme volt, mert Istentől független dicsőséget akart.

Nekünk egytől-egyig kötelességünk állandóan arra gondolni és azt mondani : hasonló akarok lenni az Istenhez. Csakhogy az ő malasztjával és hozzá benső ragaszkodásunkkal kell ezt akarnunk. Nem is dicsérhetjük jobban az Istent, mint ha elismerjük és meg- valljuk, hogy malasztjával legnagyobb tökéletességeiben is magához hasonlókká akar tenni és nem is lehetünk iránta hálásabbak, mint ha malasztjával közreműködve arra törekszünk, hogy szentségét lehetőleg megközelítsük. Hisz az Üdvözítő maga mondja: «Legyetek tehát ti is tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes/).2

1 Izai. 14, 14.

2 Máté, 5, 48.