Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 53 2. így fontold meg, keresztény lélek, a ki Istennel közösségre hivattál, dicsőségének javait. Csodáld végtelen természetét, mely mindent magában foglal, a mi szép és fönséges csak képzelhető. Csodáld végtelen fölségét, melyből akárcsak a napból, annyi gazdag sugár árad ki, mint a mennyi szépséget és tökéletességet magunkban, kívülünk, fölöttünk csak láthatunk. Nézd, hogy építette hatalmas mesterként egyetlen intésével e terjedelmes és változatos világot. Oly kevéssé merült ki ezen munkájában, hogy még ezer meg ezer ily világot teremthetett volna ép oly könnyű szerrel. Nézd, hogyan alkotta minden fáradság nélkül ama megszámlálhatatlan égitesteket, melyek közül sok ezerszerte nagyobb földünknél, nézd, mily csodálatos harmóniát teremtett köztük. Nézd, hogyan mozgatja mozdulatlan nyugalmában az egész világ- egyetemet. Nézd, mint választja szét a különféle okozatokat, mint rendezi az elemeket, mint hozza elő kincstáraiból a fémeknek, forrásoknak, növényeknek, állatoknak, az emberek és az angyalok tudományának tökéletességeit, erőit és kincseit. És ha most a gazdagságnak és dicsőségnek megmérhetetlen teljessége miatt, melyet Istenben látsz, álmél- kodva térdre borulsz előtte és azt gondolod, hogy vele szemben teljesen elenyészel, miként a féreg elenyészik a napnak fénye mellett: akkor csodáld önmagadat is, keresztény ember, mert mindezen dolgok és még ezerszer több, melyekről eddig sejtelmed sincsen, mindezek a tieid, mert te Istené vagy, Isten a tied és minden, a mi az övé, egyúttal a tied is mindörökké. 3. Minden teremtett természetnek megvan a maga
