Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
50 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE lítva semmik. «Én vagyok, a ki vagyok», mondja az Úr. «Minden nemzetek, mintha nem volnának, úgy vannak előtte, és semmi és hiábavalóság gyanánt tartja azokat.»1 Mert az összes teremtmények a halhatatlan szellemekkel együtt természetüknél fogva visszaesnének a semmiségbe, ha Isten jósága nem tartaná fönn létezésükben. Már most a malaszt az Apostol tanítása szerint újjáteremtés kétszeres módon.2 Először azért, mert sokkal magasabb rendbe emel föl bennünket, másodszor pedig azért, mert sokkal szorosabban egyesít Istennel, mint Istennek egyszerű teremtő akarata. Ezen benső egyesülésünknél fogva családjának tagja leszünk és pedig egyenjogúak a Fiúval, kinek erejével az Atya mindeneket megteremtett, a ki vele öröktől fogva van, a ki bennünket is örök életre hívott. Azért mondja az Apostol, hogy a malaszttal soha el nem múló országot alapítunk.3 A meddig tehát mi nem szakadunk el az Istentől, semmitől sem kell lelkünk életét féltenünk sem itt, sem a másvilágon. Elrabolhatják tőlünk testünk életét, de lelkünk életét, melyet Isten malasztja ád, semmiféle hatalom el nem veheti, kivéve a bűnt, de ez is csak akkor, ha megfontolt szándékkal magunkat neki kiszolgáltatjuk. Itt a földön halálunk után átkot szórhatnak, fátyolt vethetnek emlékünkre, de nincs hatalom, mely örök életünket, örök hírnevünket ott a másvilágon megsemmisítse. Ha a malaszt Istennel egyesített, akkor örök éle1 Izai. 40, 17. 2 Efez. 2, 10. 3 Zsid. 12, 28.
