Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
ÖTÖDIK KÖNYV 509 KILENCEDIK FEJEZET. A természetfölötti alázatosság és tisztaság erénye. 1. Láttuk, hogy a malaszt fenséges szépségei alapját teszik természetfölötti egyesülésünknek a szere- tetben Istennel és felebarátunkkal. Ezt a szeretetet a világ nem ismeri, mert nem a természetből, hanem a Szentiélekből fakad, mert isteni és mennyei és ezért a keresztény malaszt rendjének sajátossága. 2. Belőle sarjadnak az összes többi keresztény cselekedetek, a melyek a keresztény életét a természet emberének életétől megkülönböztetik. Ezen cselekedetek mind összefüggésben vannak a szeretettel, minden erény éltető leikével.1 Ha nem a szeretetből származnak, akkor is reá kell vonatkoztatnunk, vagy valami módon a természetfölötti célra irányítanunk. Sorra vehetnők az összes erényeket, hogy megmutassuk, mikép kell azokat a malaszt állapotában élő kereszténynek természetfölötti módon gyakorolnia. De ez nem szükséges. Mert, ha a szeretet és a hit isteni erényei bennünk elevenek és rajtunk teljesen uralkodnak, akkor úgy is átértjük és gyakoroljuk az összes többi természetfölötti erényeket. 3. Valóban, a ki hévvel szeret, az mindent szeretetből tesz és a szeretet megtanítja, mikép cselekedjék. Ha Istent természetfölötti szeretettel lángolóan szeretjük, akkor ezen szeretetből teszünk mindent, természetfölötti céljára fogunk mindent vonatkoztatni és ezzel minden cselekedetünket természetfölötti módon i Thom., 2, 2, q. 23, a. 8.
