Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
510 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE megszenteljük. És a szeretet, a melyet a Szentlélek önt belénk, Isten kenete, a melyről szent János mondja: «Maradjon csak meg bennetek a fölkenés, a melyet az Atyától kaptatok; és nem lesz szükségtek rá, hogy valaki tanítson bennetek, hanem az ő fölkenése tanít benneteket mindenek fölött».1 A ki szeretett, az tudja, mit tesz szeretetből dolgozni és pedig sokkal jobban, mintha szóval tanították volna. Keresztény olvasóm, ha a természetfölötti erényeket akarod gyakorolni, akkor nincs rövidebb és jobb út számodra, mint hogy a szeretetben gyakorold magadat. 4. Ha pedig a lángoló szeretet megszerzését nehéznek tartod, akkor éleszd gyenge hitedet. Éltesd mindenekelőtt az elmélkedés gyakorlásával. Elmélkedjél a hit világossága mellett Istenről, felebarátodról és magadról, minden kötelességedről és viszonyodról Isten és felebarátod iránt. Elmélkedjél Istenről, ki a malaszttal atyád lett, felebarátodról, kit a malaszt testvéreddé tett, magadról, kit a malaszt Isten gyermekének, Krisztus tagjának és a Szentlélek templomának avatott. Akkor Istent majd nem szolgai meghunyász- kodással, hanem gyermeki tisztelettel fogod kérni. Akkor felebarátaidat tisztelni fogod, mint a mennyei hazában polgártársaidat. Istennek barátait fogod bennük látni. Akkor majd magadat is tisztelni és szentnek fogod tartani, nemcsak mint eszes teremtményt, hanem mint Isten természetfölötti képmását és fön- séges szentélyt. 1 Ján. I. 2, 27.
