Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben

504 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE a nyilatkozatot csalta : «Nézzétek, mint szeretik egy­mást».1 Igen, úgy szeretni, a mint azt a szentek tették, csak az tud, a ki tudja, mennyire szereti Isten az em­bert, a ki érzi, mily hálával tartozik Istennek malaszt- jáért, a ki fölfogja, hogy felebarátja mint Isten gyer­meke és Krisztus testvére oly szeretetet és tiszteletet érdemel, mint Isten, a ki benne lakozik, és a kihez tartozik. 7. Te mindezt érted és érzed, keresztény olvasóm, mert már ismered a szent malaszt magasztosságát. Nem szabad elmaradnod a szeretet útján, habozás nélkül követned kell a szentek nyomdokait. Felebará­todban Isten gyermekét, a mennyország örökösét, Krisztus tagját és a Szentlélek templomát látod. Hogy lehetnél iránta közömbös, mikép lehetnél ellensége? Szived tárva-nyitva lesz előtte, kezedben adományo­kat fogsz tartani számára, segíteni fogod és minden­kor készen állsz majd szolgálatára, mert arra kell gondolnod, hogy Isten szeretetének teljességével és gazdagságának minden kincseivel elhalmozott. Tudom, készségesen fogsz szolgálni az angyalokkal Isten gyermekeinek és ezzel magának Istennek. Bol­dognak fogod magad érezni, hogy felebarátoddal gyakorolt jótettel Istennek végtelen nagy szeretetét bizonyos fokban viszonozhatod. Szeretni fogod fele­barátodat, a mint Isten szerette, az az Isten, a ki érte leszállt a mennyből és a földön szentséges vérét on­totta, ki felebarátodat egész végig, egész a halálig szerette. Szeretni fogod embertársadat az apostol in­1 Tertull., Apolog. 39.

Next

/
Oldalképek
Tartalom