Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben

tése szerint nem szóval, vagy nyelvvel, hanem szívből és tettel. 8. Azonban micsoda tettel, micsoda művekkel kell szeretetedet felebarátod iránt kimutatnod? Micsoda javakkal kell felebarátaidat gazdagítanod? Természetesen mindenek előtt a malasztnak azon természetfölötti javaival, a melyekkel Isten oly kegye­sen megajándékozott. Ezt kívánja tőled felebarátod számára az Isten, mert ez mindenekelőtt fontos és mindennél szebb. Ha Istent valóban szereted, akkor vele együtt te is azt fogod mindenekelőtt kívánni, hogy felebarátod is szeresse Istent. Ha felebarátodat Istenben szereted és valódi boldogságáért hevülsz, akkor első gondoskodásod oda fog irányulni, hogy a malaszt részesévé tedd. Mindenekelőtt és minden körülmény között hatal­madban áll imádkozni a lelkek üdvéért. Esedezzél a lelkek megmentéséért. Imádkozzál a hitetlenekért, hogy szivükben a hitnek mennyei hajnala, a malaszt hírnöke hasadjon. Imádkozzál a bűnösökért, hogy őszintén megtérjenek és Isten malasztjának birtokába jussanak. Imádkozzál az igazakért, hogy a malaszt állapotában mindvégig megmaradjanak és azt maguk­ban folytonosan gyarapítsák egész a legmagasabb tökéletességig, sőt a szentségig. Az imádságon kívül embertársaidnak üdvösségét szolgálod jó példaadásoddal. Látni fogják rajtad, mily édes Istenhez ragaszkodni, mily könnyű a ma­laszt erejével legyőzni a bűnt és gyakorolni az eré­nyeket. Talán nem tudod mindig a tévelygőket fölvilágo­ÖTÖDIK KÖNYV 505

Next

/
Oldalképek
Tartalom