Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben

szeretett bennünket, nekünk is kell egymást szeretnünk.»1 «Legyetek egymás iránt jóságosak, int az Apostol, legyetek jóságosak és irgalmasok, adakozók egymás közt, a mint Isten is megajándékozott bennetek Krisztusban.»2

Mennél nagyobb a malaszt, a melyet Isten nekünk juttatott, midőn gyermekei sorába fogadott, mennél gazdagabb bőkezűsége, mennél kimeríthetetlenebb irgalmassága, a melylyel a malaszttal magát nekünk adja, annál nagyobb legyen a mi szeretetünk, bőkezűségünk és irgalmasságunk különbség nélkül mindenkivel szemben, a ki csak rászorul segítségünkre és gyámolításunkra. Legyünk határtalanul jóságosak és irgalmasok felebarátunk iránt, a mint Isten határtalanul jóságos és irgalmas volt irányunkban. Egészen át kell adnunk magunkat felebarátainkért, üdvösségükért életünket is föl kell áldoznunk, a mint Isten a malaszttal egészen nekünk ajándékozta magát és életét egészen föláldozta értünk. Csak úgy leszünk méltó gyermekei Istennek, csak így bizonyítjuk be, hogy irántunk tanúsított jóságát és kegyességét valóban és teljesen megbecsüljük, csak így mutatjuk meg, hogy méltók vagyunk malasztjára.

6. Ezen okok azok, a melyek az első keresztényeknél és szenteknél mindig oly fönséges lendületet és földöntúli melegséget adtak a keresztény felebaráti szeretetnek. Magától értetődik, hogy ezen egészen új szeretet, mint egy magasabb világ tüneménye mindenkit bámulatba ejtett és a pogányok ajkaira is ezt

1 Ján. 4, 11.

2 Efez. 4, 32.

ÖTÖDIK KÖNYV 503