Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben

működését, megveti Istent és szent adományait. Ki ne tartaná elveszettnek azt, a mit hálátlannak adott? És kinek nem fájna, hogy ajándékai fölhasználatlanul elhányódnak. Illő tehát, hogy Isten ajándékait szorgalmasan fölhasználjuk, ha azokat magunkban megőrizni akarjuk.

Ápoljuk és fejleszszük a szent szeretetet, melyet a Szentlélek szivünkbe kiárasztott. E szent szeretet hassa át egész lényünket és minden cselekedetünket. Tisztítsuk el vétkes és földies hajlamaink hamuját, hozzuk napfényre a hamu alatt szunnyadó szent tüzet, a többiekben aztán engedjünk szabad folyást Isten működésének. Majd lángra lobbantja és gyarapítja a hamvadó tüzet; mindig jobban magához fog vonzani, mindig bensőségesebben egyesít magával és aztán mi is mondhatjuk az Apostollal : «Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem».

NYOLCADIK FEJEZET.

A természetfölötti felebaráti szeretet gyakorlása.

1. Istenen kívül felebarátunkat is természetfölötti módon kell szeretnünk, vagy inkább szeretetünket Isten iránt a felebarátaink iránt tanúsított viselkedésünkben kell valóra váltanunk. Mert a természetfölötti felebaráti szeretet, mint már említettük, egy és ugyanazon erény, mint természetfölötti szeretetünk Isten iránt.

2. Természetes szeretettel ragaszkodunk felebarátainkhoz, mert hozzánk hasonló emberek, mert vannak jeles tulajdonaik, és mert vagy a hála érzelme,

32*

ÖTÖDIK KÖNYV 499