Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
ÖTÖDIK KÖNYV 497 valóságban lesz részünk, a hol Isten mindenekben minden lesz.1 Ez azonban ne akadályozzon abban, hogy ezen tökéletesség után ne törekedjünk és bizonyos fokban már itt meg ne szerezzük.2 Mert a malaszt erejével a menny számára születtünk és a belőle fakadó szeretet ha tökéletességre nem is, de legalább minőségre lehet és legyen is olyan, a milyen a szenteké a mennyben. Ha ennélfogva nem is kell magunkból teljesen száműznünk minden természetes szeretetet, a melylyel magunk és a többi teremtmények iránt viseltetünk, mégis lehetséges, hogy magunkat és a többi teremtményeket egyszersmind természetfölötti módon is szeressük és arra kell törekednünk, hogy e két szeretet egymással ellentétbe ne kerüljön. Voltaképen erre szorítkozik a szeretet parancsa is, a mint Isten a földi ember számára kiszabta. 14. Fenkölt lelkek azonban nem elégszenek meg ennyivel. Már itt a földön a mennyei lelkek sorsában akarnak részesülni és ennélfogva arra törekesznek, hogy a természet és minden természetes szeretet teljes megdicsőülésével egészen beleéljék magukat a malasztba és így a természetfölötti isteni szeretetet magukban tisztán őrizzék és gondozzák. Erre valók önmegtagadásaik, imádságos életük és erénygyakorlataik. 1 Godinez-Reguera, Theol. myst. 1. 1, q. 11, n. 1321 sqq. Schram, Theol. myst. § 17. 2 Alvarez a Paz I, 1. 3, p. 1, c. 3. Jos. a Spir. S., Theol. myst. d. 15, n. 5 sqq. 16 sqq. 41 sqq. Godinez-Reguera 1. 1, n. 1336 sqq. Az isteni malaszt fensége. 32