Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben

494

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

kedel, ha a világot szereted, mélyre sülyedsz.1 Szeresd Istent és közelébe jutsz.2 Szereteted növekedésével mindig közelebb jutsz hozzá.3 Ha tehát szereted Istent, megistenülsz.4

Kíséreljük meg ezen titkot közelebbről megvilágítani.

9. Addig, míg magunkat csupán saját természetünk szerint veszszük figyelembe, csak önmagunk miatt szeretjük magunkat. Magunk vagyunk szeretetünknek legközelebbi tárgya. Természetes alapon is önmagunknál végtelenül nagyobbra kellene becsülnünk és jobban kellene szeretnünk a teremtő Istent, mégis mi magunk maradunk a szeretetünk tárgya. Annyira szeretjük önmagunkat, hogy Istenről könnyen megfeledkezünk. A legjobb esetben szivünk szeretete kettős irányban oszlik meg, szeretjük Istent, szeretjük önmagunkat, de e kettős érzelmünket egyesíteni nem tndjuk.

A malaszt ellenben belső kapcsolatba hoz Istennel. Csodálatos módon egyesít vele. Istenben elmerülünk s inkább belőle, mint önmagunkból élünk, a mint a test egy része az egésztest éltető erejéből nyeri életét. Azért szükséges, hogy Isten most már ne csupán legközelebbi, hanem egyedüli tárgya legyen szeretetünknek, mert mi magunkat csak Istenben szeretjük, a mint csak belőle és érte élünk.

Természetfölötti szeretetünk része annak a szere1 Augustin., In Ps. 126, enarr. n. 1.

2 Augustin., In Ps. 85, enarr. n. 6.

3 Augustin., In Ps. 83, enarr. n. 10.

4 Augustin., Serm. 121, n. 1.