Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
492 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE 5. Isten szeretete azonban nemcsak a legtermészetesebb és legmegfelelőbb, hanem a legfönségesebb foglalkozása is a malasztos léleknek. Vagy jobban mondva épen azért legmegfelelőbb és legtermészetesebb foglalkozása, mert fönséges és egészen isteni. Magának Istennek nincs nagyobb és fönségesebb működése, mint szeretete önmaga iránt. Egyedül ez a foglalkozás méltó végtelen nagyságához. Egész végtelen erejét igénybe veszi. Örök időktől örök időkig tart. Szépségét és jóságát szemléli és szereti az Isten. Soha másra nem szorul. A teremtésnek megmérhetetlen műve nem foglalkoztatja annyira, mint egyetlen tökéletessége, a mely végtelen szeretetre indítja. A világ csak annyiban veszi igénybe munkásságát, a mennyiben szeretetének kifolyása és eszköz arra, hogy szeretetét másokkal is megismertesse. A menny és föld csak kis szikra. Fölcsillan, hogy az isteni szeretet lángtengerének végtelen teljességét és dicsőségét kissé föltüntesse. A teremtménynek tehát isteni szeretettel kell Istent szeretnie, ha bizonyságot akar adni arról, hogy részese és hasonmása lett az isteni természetnek. Az egész teremtett világ semmi szülőanyjához, az isteni természethez képest. Minden emberi munka semmi az emberi szív egyetlen szeretettényéhez képest, melylyel Istenét dicsőíti. 6. Minden működés annál tökéletesebb, mennél fenségesebb a tárgya, és mennél bensőségesebben egyesít ezen tárgygyal. Nincs azonban fönségesebb tárgya működésűnknek, mint a végtelen Isten. Legfönségesebb tárgyunkkal pedig legbensőségesebben
