Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
ÖTÖDIK KÖNYV 493 és legtökéletesebben a szeretet egyesít. Ez áll Istennek már természetes szeretetéről is. Mennyivel inkább mondható a természetfölötti szeretetről, a melyet, mint szentsége fénytengerének egyetlen szikráját, Isten maga önt szivünkbe, hogy részt vegyünk önmaga iránt tanúsított működésében és ebben is, a mennyire lehetséges, hozzá hasonlók legyünk. 7. Isten szereti saját végtelen jóságát, sez az egyedüli hozzá méltó ténykedés. Isten gyermekének szent szeretettel kell viseltetnie mennyei atyja iránt, s ez lesz az egyedül hozzájuk méltó foglalkozásuk. Ezen szeretetnek ki kellene elégítenie minket akkor is, ha a földön más teendőnk nem volna. Ez maga hasonlóbbakká tesz minket Istenhez, mint bármi más nagy tett. Ennélfogva a szeretetet kell legjobban megbecsülnünk. Valóban méltó alapja szent büszkeségünknek az a tudat, hogy Isten malasztjával szent természetének részeseivé tett, és hogy szivünk szeretetével szent működésében részt veszünk. 8. A szeretet valóban fönséges. A hittudósok és a lelki élet mesterei azt mondják, hogy megistenít és istenekké változtat át bennünket. A malaszt megváltoztatja természetünket, midőn az isteni szent természethez áthasonítja és vele egyesíti. A természetfölötti szeretet ellenben érzelmeinket, lelkünk erőit és működéseit teszi isteniekké, mikor szellemi tevékenységünket az isteni szeretet és jóság hasonlatosságára emeli. A milyen a szeretete, olyan az ember, mondja szent Ágoston.1 Ha Istent szereted, a magasba emel1 Augustin., Serm. 96, n. 1.
