Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
486 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE természetfölötti életet kell élnünk, életet, a mely fön- ségesebb nemcsak a puszta érzékinél, nemcsak az üres és hamis szelleminél, hanem a legtisztább és legtökéletesebb szelleminél is, — szóval minden természetes életnél. Ezen természetfölötti élet forrása a léleknek a ma- laszttól támogatott erői, vagyis a Szentlélektől belénk- öntött természetfölötti és különösen az isteni erények. Törvénye pedig természetfölötti, a melyet nem születésünk oltott természetünkbe, hanem Isten ujjai írtak be természetfölötti módon, lelkűnkbe. Oly törvény ez, a melyet sem érzékünk, sem puszta értelmünk, hanem természetfölötti hitünk világánál a Szentlélek ismertet meg velünk. A természetfölötti élet célját pedig a legfőbb és legfönségesebb javak teszik. Isten saját javait adja jutalmul azon dicsőítésért, a melylyel neki, mint mennyei atyánknak tartozunk. Indítóokai pedig természetfölötti életünknek ama természetfölötti és titokzatos rokonságában lelik alapjukat, a melyet a malaszt ereje teremt köztünk és Isten közt, nemkülönben azon csodálatos vonzó erőben, a melyet Isten természetfölötti javaival egyetemben ezen rokonság következtében reánk gyakorol. 14. Tehát csak akkor élünk úgy, mint keresztények, ha a malasztból élünk, ha a Szentlélektől kinyilatkoztatott törvényt hivő lélekkel követjük, ha az Istentől megígért égi boldogságra törekszünk és cselekvés- módunkban a természelfölötti indítóokoktól engedjük magunkat irányítani. Csak akkor élünk a mennyei malaszttal ékesített természetünknek megfelelő módon, ha természetfölötti életet élünk.
