Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben

482 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE gedni, a mit a világ a becsületes emberek erényességé­nek nevez. A keresztény az ilyen becsületességet nem veti meg, hiszen nem nélkülözheti. Kötelességének tartja azonban, hogy magasabbra törekedjék. A ter­mészetes emberi becsületesség díszére válik ugyan az embernek, föltéve, hogy valóban becsületesség, azon­ban ép oly kevéssé elég a keresztény számára, mint a fejedelemnek a közönséges emberek képzettsége és erkölcsössége. Hiszen mi «kiválasztott nemzetség, szent nép, ki­rályi papság vagyunk», mondja szent Péter.1 A ke- resztség és a malaszt erejével Krisztus tagjai lettünk, királyi méltóságra emelkedtünk. Nagy méltóságunk­ban a királyok királyának kell szolgálnunk Krisztus­sal egyesülten, hogy vele birodalmát és boldog­ságát megoszszuk. Keresztények vagyunk, Krisztus tagjai, Krisztus test­vérei, a Szentlélek fölkentjei és megszenteltjei, Isten­nek fölajánlott szolgái. Mint keresztényeknek krisztusi életet kell élnünk. Krisztus példája szerint, Krisztus dicsőségére, Krisz­tusból és Krisztusban kell élnünk. Olyan legyen éle­tünk, a minőt Krisztus él bennünk, mint tagjaiban.2 7. A keresztények közt is rendszerint csak kevesen értik a keresztény élet fönséges létét és isteni jellegét. Többnyire csak zavaros és homályos fogalmunk van róla. Kíséreljünk kis világot vetni erre az életre. Az emberekben tekintettel természetünkre kétféle > Péter I. 2, 9. 2 Weiss, Apologie III (3. kiad.), 653. 1214 s köv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom