Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

44

AZ ISTENI MALASZT FENSEGE

nét, szagát és ízét. Szent Tamás szent Vazul nyomán a vasra emlékeztet, a mely magában nyers, hideg, fekete, alaktalan és szívós, de izzó állapotban, mikor a tűz átjárja, a nélkül, hogy lényegében megváltoznék, világító, meleg, nyúlékony és folyékony alakban jelenik meg.

6. Mi azonban tudjuk, hogy Isten a legtisztább szellemi világosság és maga az örök szeretetnek tüze. Épen azért nem nehéz fölfogni, hogy Isten, ha szere- tetében és tökéletességében teremtményéhez lebocsátkozik a nélkül, hogy ennek lényegét megváltoztatná, vagy megsemmisítené, teljes szeretetével, világosságával és szentségével hatja át, még pedig úgy, hogy a teremtmény természetes tökéletlensége és gyengesége éllenére Istennel telik meg és a lét magasabb körébe emelkedik. Ilyesmit láthatunk a költőkben és művészekben, midőn a művészi ihletnek óráiban eszményük annyira áthatja őket, hogy beteges, törékeny testüket és környezetüket feledve oly körben érzik magukat otthon, oly dolgokat szemlélnek és rajzolnak, melyekhez a közönséges földi életnek alig van valami köze. Ez azonban náluk csak tűnő jelenség.

7. Ha ilyen rendkívüli tehetségekkel megáldott emberekről és működésükről hallunk, önkéntelenül is bevalljuk és fájlaljuk, hogy nemcsak tehetségünket nem, de kitartásunkat sem hasonlíthatjuk össze az övékével. Pedig az erők fáradalmas megfeszítése és önmegtagadás nélkül még a legnagyobb tehetség sem alkothat nagy és dicső művet. A tudós és művész hírnevét irigyeljük és mindent elkövetnénk