Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 31 Csak tudnák az emberek, mily nagyot tesznek, midőn komoly bűnbánattal régi életmódjukkal szakítanak és új életet kezdenek! Valóban nagyobbat cse- lekesznek, mintha halottat támasztanának életre, vagy embert teremtenének semmiből. «Ha Isten téged embernek teremtett — mondja szent Ágoston1 — te pedig, természetesen Istennek segítségével, igazzá teremted magadat, jobbat műveltél, mint maga az Isten művelt akkor, a mikor neked természetes életet adott. 6. Ha már a bánat, melylyel lelkünket halottaiból föltámasztjuk, ilyen nagy dolog, akkor könnyen fölfogjuk, hogy a malaszt állapotában véghezvitt természetfölötti jócselekedeteink nem kevésbbé nagyok és nem kevésbbé csodálatos erőnek forrásai. A malaszt- nak minden újabb gyarapodása magasabbra emel természetünk fölé és bensőbben egyesít Istennel. Ha legalább megközelítő fogalmunk volna a malaszt értékéről, ha jól megfontolnók, hogy mennyire növeli bennünk a kegyelmet a malaszt állapotában véghezvitt jócselekedetek mindegyike, és ha tisztába jönnénk azzal, hogy milyen könnyű ezen jócselekedetek érdemeivel örök dicsőségünket öregbíteni, akkor bizonyára elveszettnek tartanánk minden pillanatot, melyben Istent nem szerettük és szeretetünket jócselekedetekkel ki nem mutattuk. De szégyenkeznénk is, hogy oly sokszor, oly méltatlanul panaszkodtunk és zúgolódtunk Isten ellen, ha csekély áldozatokat kívánt tőlünk. Ha meggondolnók, hogy egyetlen erény1 Augustin., Serm. 169 (15 de verbis Apóst.), c. 11, n. 13.
