Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
30 AZ ISTENI MALASZT FENSEGE gyobb dolog a lelket az örök életre és annak mennyei örömeibe vezetni és a léleknek is, a testnek is örökké- tartó, boldog életet biztosítani, mint a testet veszendő életre kelteni és múlandó földi élvezeteknek átadni. Ha tehát Istentől csodákat kérünk a test életének fönntartására, miért nem kérünk tőle csodát lelkünk számára, jobban mondva, miért nem működünk közre magunk is azon csodával, a mely hivatva van lelkünk életének visszaadására ? Ha elhalt testvéredet bűneidnek őszinte megbánásával újból életre kelthetnéd, volnál-e oly ellenséges indulatú Isten iránt s oly kegyetlen testvéred iránt, hogy azt meg nem tennéd ? Pedig hát a bánatnak fölindításával, a mi nem is olyan nehéz, önmagadat támasztod föl halottaidból. Nem is a testnek halálából, hanem a lélekéből, örökkétartó halálból véget nem érő boldog életre. És te mégis habozol s lemondasz arról a csodás segítőszerről, melyet Isten ajánl föl neked? 5. Ember, kívánhatnál-e többet, közreműködhetnél-e magasztosabb munkában? Hányszor óhajtod, hányszor kívánod, hogy valami nagyot, valami csodálatosat tégy, a miről sokáig beszéljenek az emberek, kik oly könnyen félrevezethetők s oly vakon csodálják a rendkívüli, sőt őrületes dolgokat ! íme, itt oly föladat előtt állasz, melyet az ég angyalai csodálnak, melylyel angyalok és emberek előtt bámulat tárgya lehetsz. Munkálkodjál tehát teljes odaadással, teljes buzgóság- gal a malaszt megszerzésén és gyarapításán úgy önmagadban, mint embertársaidban. Ennél nagyobbat nem művelhetsz sohasem.
