Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

25

den drágaságnál s ahhoz semmi kívánatos dolog nem hasonlítható».1

4. Emeljük föl tehát szemünket eme nagy kincsre és alkossunk magunknak Ítéletet értékéről. Bármily gazdagok vagyunk is természetes javakban, hatalomban és tekintélyben, tudományban és művészetben, a malaszttal szemben minden gazdagságunk úgy elenyészik, mint a maroknyi por az értékes drágakő mellett. És bármily szegények legyünk máskülönben, tisztán az isteni malaszttal gazdagabbak vagyunk a világ minden királyánál, mert magunkénak mondhatjuk a legjobbat, legdrágábbat, a mit Isten végtelen bőkezűségében csak adhat.

5. Mennyi hálával tartozunk ezért a jó Istennek. Neki köszöni az ember, hogy semmiből létrehozta, hogy — mint a zsoltáros mondja2 — «kezei alkotmányai fölé rendelte őt. Mindent lábai alá vetett, a juhokat és ökröket mind, azonfelül a mezei vadakat is, az égi madarakat és a tenger halait». Épen azért ugyancsak a zsoltárossal kell fölkiáltanunk: «Uram! mi az ember, hogy megemlékezel róla? Vagy az ember fia, hogy meglátogatád őt?»3 De mennyivel nagyobb hálával tartozunk akkor a malasztnak természetfölötti kincseiért, mennyivel gondosabban kell ezeket őriznünk ! Helyesen mondja Kajetán bíboros, a nagy hittudós, hogy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk a malasztnak értékét, nehogy ama büntetés nagyságáról is megfeledkezzünk, mely reánk vára> Péld. 8, 11.

2 8. Zsolt. 7.

3 8. Zsolt. 5.