Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei
266 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE erénynek, a hitnek, a reménynek és a szeretetnek ajándékát nyeri. Már az előbbiekben láttuk, hogy miként teremti meg a malaszt lelkűnkben a természetfölötti, mennyei és isteni életet, a Szentiélekben újjászületett Istengyermekek életét. Most pedig megtanuljuk, miben áll ezen élet, mily erőkben rejlik, mily cselekvésekben nyilvánul. 2. Az élet magában véve megismerésünk határán túl esik, és csak működése árulja el jelenlétét és természetét. Ezért mondják a bölcselők,1 hogy az élet ama benső erő, mely arra képesít, hogy helyünket saját erőnkből változtassuk. A lélek természetes élete, mely az állatoktól megkülönbözteti, leginkább a természetadta lelki erők működésében nyilvánul, tehát kiválóan az ész és akarat2 fényeiben. A természetfölötti élet pedig ennek megfelelően abban a működésben nyilvánul, mely értelmünknek és akaratunknak a malaszttól megnemesített erőiből fakad. 3. A mint a malaszt megdicsőíti a lélek lényegét3 és azt az isteni szentségnek és természetnek részesévé teszi, úgy megdicsőíti a lélek erőit is, hogy az isteni szentséghez méltó nagy és fenséges cselekedeteket vigyenek véghez. 1 Plato, Leg. 1. 10, p. 895 c. (Aristot.), Mór. Eudem. 2, 1, 10. Complutens., De anima d. 4, n. 29. Bernard., De gratia et lib. arb. c. 2, n. 3. Thom., 1, q. 18, a. 1. 2. ; C. Gent. 4, 20. 2 Thom., C. Gent. 1, 97. 98. 3 Thom., 1, 2, q. 110, a. 4.
