Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei
HARMADIK KÖNYV 265 tehet többet. Inni kíván a beteg, de italt nem adnak, enni óhajt, de várakozást parancsolnak. Ha az orvosok eret akarnak rajta vágni, vagy sebét kiégetni, türelmesen odanyujtja tagjait. Ágyát, szobáját az orvos engedélye nélkül el nem hagyja. Magára marad, legkedvesebb élvezeteit megvonja magától, mindent föláldoz azon bizonytalan reménységnek, hogy testi egészségét visszanyeri, nem gondolva arra, hogy azt ismét könnyen elveszítheti. Ezzel ellentétben könnyelműen bánunk a malaszttal. Pedig nincs más orvosságunk a lélek halálos betegsége ellen, mint a malaszt. Egyedül tőle várhatjuk szabadulásunkat az örök haláltól és boldogságunkat az örök életben. Mily éleslátásű az emberi értelem a jelentéktelen és értéktelen dolgok fölkutatásában és mily vak abban, a minek számára a legnagyobb értéke van. Hálaadás Istennek, hála örökéletet adó orvosságáért, hála a tanításért, melylyel arra oktatott, hogy mennyei orvosságát minden földi gyógyszernél többre becsüljük. HARMADIK FEJEZET. A szent malaszt telkünkbe önti a természetfölötti isteni erényeket. 1. A malaszt eltörli a bűnt s eszközli a megigazu- lást. A trienti 1 szent zsinat tanítása szerint bűneink megbocsátásával egyidejűleg egész bensőnk meg- szentelődik és megújul, lelkünk pedig a három isteni 1 Concil. Trident, sess. 6 de justifie, c. 7.
