Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei
254 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Ezt a rég ismert tulajdonságát csak újabban használjuk ki teljesen, a mióta vele a legigazibb és leghívebb képeket készítjük. Az emberi művészet összes segédeszközeivel sem képes oly hű képet alkotni, a minőt a fény vet mesterségesen előkészített lemezre. A fény behatása alatt fejlenek ki a növények oly alakban, a minővel a Teremtő akarta őket fölruházni. Az embernek sincs hívebb képe annál, melyet a fény a tükörben megjelenít. Hasonló módon Isten is a malaszt fényével teremti meg bennünk legtökéletesebb képmását. Félelmetes- séggel párosult jóságáról és igazságosságáról különböző képeket alkotott a természeti tárgyakban, de ezek tökéletlen árnyképei. A malaszttal ellenben belénk árasztja természetének egész fényét, hogy egész erejével működjék lelkűnkben és szentségének tökéletes, igaz és a megszólalásig hű képét hozza létre bennünk. 15. Tovább kellene folytatnunk a hasonlatot a fény és a malaszt között. A fényben látjuk jelképét minden szépnek, kedvesnek, nyájasnak, barátságosnak és szelídnek, minden szentnek és tökéletesnek. Mennél inkább elmerülünk nagyszerű tulajdonságainak szemlélésében, annál jobban elbájol bennünket testi szemünk előtt láthatatlan, de a hit világánál fölismerhető eszményképe, a malaszt. Mivel pedig a folytonos tapasztalat arról győz meg bennünket, hogy az érzéki kép véghetetlenül mögötte marad a róla alkotott eszményképnek, azért a malaszt lelkünket a legnagyobb gyönyörűséggel tölti el. 16. A nap fénye kedves és becses nekünk, nélküle életünk borzalmas, mint a halál. Sokkal becsesebbnek
