Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

242

AZ ISTENI HALASZT FENSÉGE

az emberek és angyalok közt, a malaszt egyesítő ereje anyagi természetünk ellenére az angyalokkal egy sorba helyez.

De nemcsak Istennel kell egygyé lennünk, hanem egymás közt is oly tökéletes benső egységet kell teremtenünk, a milyen az Atyaistent a Fiúval a Szentiélekben összeköti. Ugyanaz a Szentlélek, a ki az Atya és Fiú közt az egyesítő kapocs, minket is átölel s egymáshoz fűz úgy, mint a lélek a test különböző tagjait. Mint valami aranylánc, úgy köt össze minket nemcsak Istennel és Krisztussal, hanem az angyalok valamennyi boldog karával is, az apostolok, vértanúk, hitvallók és szüzek seregével. Mindnyájunkat átölel és keblére szorít.

Valóban nagy boldogság, hogy a szentek közösségéhez tartozunk s mindazt élvezzük, a mit a szentek megszámlálhatatlan seregei dicsőségben és boldogságban magukénak mondanak. Vannak ugyan személyes sajátságaink, a mint a test egyes részeinek is megvan a maga különleges természete, mégis szorosan egymáshoz tartozunk. Örülhetünk tehát a kerubok böl- cseségének, a szeráfok szeretetének, az apostolok méltóságának, a vértanúk hősiességének, a próféták jövőbelátásának, a hitvallók csodáinak, a szüzek tisztaságának, felebarátaink erényeinek és tehetségének. Oly büszkék lehetünk rájuk, mintha mindezen javak a mieink volnának. Hiszen a Szentlélektől származnak, a ki bennünk lakik, s kinek mi is tagjai vagyunk. A hit világánál így megszűnik minden irigykedés és vetélkedés, sőt mások kiválóságain a legőszintébb örömet érezzük. A míg embertársunk kiválóságán őszintén