Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
MÁSODIK KÖNYV 235 össze azokat, a kikben lakozik, ép úgy, mint Krisztus lelkének ereje egy testté alakítja mindazokat, kik az Oltáriszentséget magukhoz veszik. Azért intézi hozzánk szent Pál buzdító szavait: «Elszenvedvén egymást szeretettel, igyekezvén fönntartani a lélek egységét a béke kötelékével. Egy test és egy lélek, a mint hivatástoknak egy reményére vagytok hivatva. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindenek Atyja, ki mindenekfölött vagyon és mindeneken és mindnyájunkban».1 Ha egy lélek van bennünk, akkor mindeneknek közös Atyja lakik bennünk, s akkor a Fiúisten egymással és önmagával egyesíti mindazokat, kik a Szentlélekben részesültek. Lelkünk lényege nem semmisül meg, de egy lélekbe olvad Istennel s vele egy egészet alkot, mert Isten jön belé, mint afény az üveggolyóba. Istennel egybeforrunk, mert az Üdvözítő szavai szerint mi benne vagyunk, és ő mi bennünk. Valamint a tűz úgy hatja át a vasat, hogy a vas is tűznek látszik, akként az istenség tüze is úgy járja át lelkünket, hogy a lélek szinte Istenné alakul át. Az emberben is különböznek ugyan a tagok a fejtől, a lélek a testtől s mégis egységet alkotnak, mert egymástól elkülönzötten élni nem tudnak. 7. Ezekben tökéletesítettük és világítottuk meg minden oldalról azt, a mit az első könyvben mondottunk lelkünk megistenüléséről a malaszt erejével. Föntebb arról szóltunk, hogy lelkünk megistenűl, ha természetfölötti módon hasonló lesz Istenhez. Most pedig azt fejtegettük, hogy e hasonuláshoz hozzájárul 1 Efez. 4, 3 s köv.
