Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
16 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Annál inkább csodálkoznak a mi szerencsétlen esz- telenségünkön, hogy az Isten malasztját oly kevésre becsüljük, oly hanyagul keressük és oly könnyelműen eljátszszuk. Sírnak kimondhatatlan szerencsétlenségünkön, zokognak, ha látják, mint veszti el az ember bűnei miatt malasztadta méltóságát, mint sülyed állatiasságában az elátkozott szellemek közé. 3. Szent Tamás tanítja,1 hogy Isten az egész világot minden pompájával kevesebbre becsüli, mint a malasz- tot egyetlen egy emberben. Sőt szent Ágoston2 azt állítja, hogy az egész mennyország összes angyalaival sem hasonlítható össze a malaszttal. Következőleg bármily csekély mértékben is részesülünk a malaszt- ban, sokkal nagyobb hálával tartozunk Istennek, mint hogyha a legmagasabb szellemi lények tökéletességét nyertük volna és az égnek s összes csillagoknak teljes hatalmú királyai lennénk. Mennyivel inkább múlja felül akkor a malaszt értéke a földnek összes javait. És oktalanságunkban, Istennek méltatlan megvetésében mégis többre becsüljük a legértéktelenebb földi dolgokat is és teszszük azt játszva és nevetve. Mindig akadnak emberek, a kik a javaknak ezen teljességét, sőt magát az Istent is lelkűk ellenségének eladják, csak ne kelljen szemérmetlen tekintetüket egy-egy piszkos tárgyról levenniük, csak ne kelljen holmi közönséges, az emberhez méltatlan élvezetről le- mondaniok. Akadnak emberek, kik az egész világnál nagyobb örökségüket, könnyelműbb módon mint Ézsau, odaadják egyetlen hitvány élvezetért. 1 Thom. 1, 2, q. 113, a. 9 ad. 2. 2 Augustin. Ad Bonif. c. 2 epist. Pelag. 1, 2, c. 6, n. 12.
