Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV.

A malaszt lényege.

ELSŐ FEJEZET.

Sajnálatos, hogy az emberek nem becsülik meg elegendőképen a malasztot.

1. Isten malasztja az isteni szépségnek sugara, mely az égből lebocsátkozva a lélek mélyébe szűrődik és oly kedves fénynyel járja át, hogy magának az Istennek tekintetét is elbájolja és szivét szeretetre gyújtja.

S mi több, a malaszt oly nagy méltóságot kölcsönöz a léleknek, hogy Isten jegyesévé és leányává teszi s a természetnek minden korlátja fölé az egekig emeli. Lelkünk Isten fiával egyenjogú lesz, életének szentségében osztozik és az isteni fönségnek birodalmát hozzá hasonlóan örökségül nyeri.

2. De míg nyelvünk most minden szavával újabb és újabb titkokat mondott, értelmünk nem tudta követni. Hogyan is értenők e magasztos mennyei javakat, ha maguk a boldog lelkek, a kik már élvezik őket, alig tudják teljes értéküket felfogni. Igen, ők is csak az Isten irgalmasságának trónjára vetett tekintettel, mély tisztelettel csodálják ezt a túláradó kegyességet és malasztot.