Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

130

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

Krisztussal, hogy vele örüljenek és örömük teljes legyen.1

Ezt a titkot idézi emlékezetünkbe szent Ágoston is.2 Fölveti a kérdést, hogy mikép mondhatjuk az Úr imádságában, «ki vagy a mennyekben», hiszen mindenütt jelen van. Erre azt feleli, hogy itt mennyországon a földön élő igazakat és az ég angyalait kell értenünk, mivel bennük malasztjának elmaradhatatlan kisérője- ként, mint valami királyi palotában lakik az Atya a Fiúval és a Szentlélekkel egyetemben. A malaszt nem egyéb, mint részesülés Isten szentségében. Ez utóbbi pedig Isten természetének folyománya s így tőle elválaszthatatlan. A ki tehát malasztban részesül, az egyúttal szivébe fogadja a Szentháromságot.3

2. Ebből láthatjuk csak valóban, minő csodálatos ereje van a malasztnak. Az egész Szentháromságot az égből szivünkbe vonja le, vagyis szivünket mennyországgá varázsolja. Elmondhatjuk Aranyszájú szent Jánossal,4 hogy csekélynek tűnik föl a malaszt erejével szemben az a hatalom, melyet Jozsue gyakorolt, midőn a napot útjában megállította. Sokkal nagyobb dolog ennél az, hogy magát az ég Urát hozzuk le a földre. Szent malaszt, ki nem nyitná meg örömmel szivét előtted, hogy benne méltó hajlékot építs a Szent- háromságnak! Te az ég és föld királya számára új

1 Ján. I. 1, 3—4.

2 Augustin., Sermo Domini in monte 1. 2, c. 6, n. 20—24 ; Sermo 56, c. 5, n. 8 ; De dono persever. c. 3, n. 6.

3 Suarez, De Trinit. 1. 12, c. 5. Gonet. Clypeus II, d. 13, a. 3. Cornel, a Lap., In Os. 1, 10 ; Joel 2, 28 ; Agg. 2,24 ; Petr. 1, 4.

4 Chrysost., In Hebr. hom. 27, 4.