Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
128 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Valóban megszivlelésre méltó szavak. Alig gondolkozhatunk elég fenkölten arról a méltóságról és becsülésről, mely testünket megilleti azért, mert a Szentlélek lakozik benne. Testünk, mint lelkűnknek egyszerű eszköze, lakása és tükre is megérdemli már csodálatunkat. A nagy szellem mintegy megdicsőíti a testet és kifejeződik rajta, a nemes szív megnemesíti a test tartását és mozgását, bájosságot önt el rajta, bűvös varázst kölcsönöz neki, a tekintetet vonzóvá, a szót lelkessé teszi. Gyakran számot sem adhatunk magunknak arról a benyomásról, melyet némely ember reánk gyakorol nem külsejével, hanem leikével, mely külsején kifejeződik. Tisztelettel hódolunk meg a nagy lelkek előtt. Hát még mennyire kell becsülnünk azt a keresztényt, kiben a Szentlélek lakozik. 13. Mily méltóságnak és tisztaságnak, minő össze- szedettségnek és áhitatnak, mekkora hévnek és lelke- sültségnek kellene mindenekelőtt vonásainkon kiülnie, szavainkból, viselkedésünkből visszatükröződnie, hogy bizonyosságot tehessünk a mennyei Lélek fönségéről, kit szivünkbe rejtettünk. Mily szent tiszteletben kellene részesítenünk embertársainkat, kikben a Szentlélek templomát kell látnunk. Szabad-e őket megvetnünk és méltatlanul megbántanunk? Ellenkezőleg szerencsének kellene tartanunk, hogy nekik, a Szentlélek szentélyeinek, szolgálhatunk. Ha úgy gondolkoznánk, mint a szentek, akkor megalázkodnánk a tehetetlen betegek előtt és a legmélyebb tisztelettel szolgálnánk nekik mindenben. A legmeg- alázóbb szolgálatban is vigaszt nyújtana az a tudat,
