Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

120

AZ ISTENI MALASZT FENSEQE

adományaival fölékesítse. Magát az ajándékok oszto- gatóját, a természetfölötti erők forrását zárta szivünkbe és ezt a szivet aztán a Szentlélekkel, mint valami pecséttel zárja le. i így biztosít bennünket arról, hogy azok az erők soha meg nem bénulnak, és az adományok soha ki nem fogynak. Azért mondja az Apostol : «Az Isten szeretete (mely a malaszt mellett Istennek legkiválóbb adománya) kiöntetett a mi sziveinkben a Szentlélek által, ki nekünk adatott».1 2

5. A Szentiéleknek magának kell hozzánk jönnie, hogy malasztját nekünk elhozza. Viszont bennünket is a malaszt vezet a Szentiélekhez, egyesít vele s azt eszközli, hogy maga a Szentlélek is osztályrészünk lesz.

« A megszentelő malaszt — úgymond szent Tamás — annyira tökéletesíti az értelmes teremtményt, hogy nemcsak a teremtett javakat használhatja, hanem a teremtő jót is élvezi. Hogy ezt mennél nagyobb biztonsággal tehesse, Isten a Szendéiket nemcsak láthatatlanul küldi a megszentelő malasztban, hanem magát az isteni személyt adja nekünk».3

Szent Tamás, mint ezen szavaiból kitűnik, nem azt állítja, hogy a malaszt pusztán csak arra képesít bennünket, hogy megismerés és szeretet útján élvezzük a Szentleiket, a hogy tőlünk távol álló és hozzánk nem tartozó dolgokat megismerünk és szeretünk. Távol áll ez a tanítás szent Tamástól. Ellenkezőleg

1 Thomas a Jesu, De oratione divina 1. 4, c. 8 (Opp. Colon. 1684. II, p. 293 és köv.).

2 Róm. 5, 5.

3 1, q. 43, a. 3 ad 1.