Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
MÁSODIK KÖNYV. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl. ELSŐ FEJEZET. A malászttal szivünkbe fogadjuk a Szentleiket saját személyében. 1. A megelőző könyvben a megszentelő malaszt lényegéről elmélkedtünk. Láttuk, hogy a malaszt Istentől csodálatos módon belénk öntött, magasztos természetfölötti lényeg, mely természetünket az isteni természet részesévé s hozzá hasonlóvá teszi. A malaszt természetünket fölemeli s az isteni természethez hasonlóvá teszi és ezzel benső összeköttetésbe hoz Istennel, a mi nyilvánvalólag nagyban emeli a malaszt fönségét és értékét. Erről a titokzatos összeköttetésről Istennel fog a második könyv szólni. 2. A szentírás és szentatyák a Szentleiket azon isteni személynek mondják, kivel a malaszt útján szorosabb viszonyba lépünk. Főkép neki tulajdonítják Istennek és a teremtménynek egyesítését, mert őt, a szentség Lelkét, illeti meg leginkább a megszentelő malaszt közlése. Azonfölül ő a megszemélyesített isteni szeretet. Ha a Szentháromsághoz való viszo
