Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

118

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

nyunkról van szó, melyet a malaszt eszközöl, akkor különösen a Szentiélekre gondolunk és őt nevezzük meg elsősorban. Ez természetes is. Mert a Teremtő és a teremtmény közt az egyesülést az isteni szeretet eszközli, s mert egyességünk Istennel ebben az életben főkép a szeretetben nyilvánul.

3. Ez az eljárásunk annál jogosultabb, mert a kinyilatkoztatás arra tanít, hogy a Szentleiket kapjuk a malaszttal ajándékba,1 hogy a malaszttal a Szentlélek jön szivünkbe, hogy bennünk lakjék,2 bennünk legyen3 és bennünk maradjon.4 Azért a szentatyák és hittudósok következtetése szerint, hitbeli tévedés azt tartani, hogy csak ajándékai vannak bennünk, nincs azonban a Szentlélek lényege.5 Azt kell tehát tartanunk, hogy ajándékaival együtt önmagát is adományozza és hogy tőlük elválaszthatatlan. Szent Ágoston azért nem is habozik azt állítani, hogy a Szentlélek ajándéka maga a Szentlélek.6 A hittudomány pedig ennek következtében a Szentiéleknek az adomány szót, mint sajátos melléknevet adta.7

1 Róni. 5, 5.

2 Kor. I. 3, 16. Kor. II. 6, 16.

3 Ján. 14, 17. Kor. I. 6, 19.

4 Ján. 14, 16. 17.

5 Petav., Trinit. 1. 8, c. 4. 5. Jo. a S. Thom. Ili, d. 17, a. 3. Bannes 1, g. 43, a. 3. Çuniel 1, q. 43, a. 3. Arnu, S. Thomas siti interpres. II, q. 43, a. 3, c. 2. Pesch, Praelect. dogmát. II, 345 sq. Heinrich-Gutberlet, Dogm. VIII, 599 és köv. E kérdéssel különösen foglalkozik Kleutgen, Theologie II, 361 és köv. 378 és köv.

6 Augustin., Trinit. 1. 15, c. 19, n. 36.

7Thom., 1, q. 38, a. 7, Rainer a Pisis, Pantheologia verb.