Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
116 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE ben, melyre a csapások és szenvedések teszik fogé- konynyá az embert. Ha egyszülött fiát képes volt a malaszt megszerzése végett föláldozni, akkor képes arra is, hogy mindenhatóságának művészi remekeit megsemmisítse, sőt összes teremtményeit szenvedésekkel sújtsa, csak az emberiség ne nélkülözze a malasztot. 12. Ily oktatásnak, melyet Isten adott nekünk, tanulsága legyen a malaszt értékének megbecsülése. Veszítsük el inkább becsülésünket és jó hírnevünket, csak őrizzük meg a malasztot. Foszszanak meg bár javainktól, szüléinktől, gyermekeinktől, múljék el bár az ég és föld, csak maradjon meg nekünk a malaszt. Krisztus arra tanít bennünket, hogy a malasztért mindenünket adjuk el és oszszuk ki a szegények közt, arra buzdít, hogy a legkedvesebb földi köteléket széttépjük és saját életünket megvessük és föláldozzuk. Ezt joggal kívánja, mert saját példájával világított előttünk. Valóban, a ki a malasztot, ezt a gyöngyöt magának megszerezte, az megvásárolhatja magának vele Istent, az eget s benne kárpótlást nyer mindenért.
