Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV 103 5. Máriát, mint vér szerint való anyát, csak termé­szeti rokonság fűzte az örök Igéhez. A malaszt révén azonban leikébe is fogadta, lélek szerint is foganta az isteni Igét, s azért Isten fiának természete és szent­sége reá is átáradt. Azért a malasztnak köszöni, hogy a természetest felülmúló mennyei rokonságba lépett Istennel. A mint már mondottuk, Máriában a malaszteszkö- zölte isteni rokonság az anyaság révén keletkezett ro­konságtól természetesen el nem választható. Mind- azáltal igaza van szent Ágostonnak, ki azt mondja: az, hogy Isten anyja, semmit sem használt volna Máriának, ha szerencsés módon nem inkább lelkében, mint testében hordozta volna Krisztust.1 Ebből semmi esetre sem következik az, hogy Máriá­nak vér szerinti anyasága csekély értékű volna. Sőt ennek nagy kiváltsága épen abban áll, hogy a ma- laszttól elválaszthatatlan, mert a malaszt szükségszerű összefüggésben van az istenanyasággal, úgy hogy Mária épen miatta nem veszthette el ez életben a ma­laszt teljességét. 6. Ha tehát az istenanyai méltóságnak Mária semmi hasznát sem látta volna a malaszt nélkül, sőt ha inkább szerette az utóbbit, mint az előbbit csak önmagában, hogy helyezhetnénk akkor bárminő emberi méltósá­got a malaszt elébe? Miképen kedvelhetnők akkor inkább a kitüntetést az emberek közt, mint azt a ki­váltságot, hogy Isten kegyelmében állunk s bizonyos­ságunk van arról, hogy nevünk az élet könyvében 1 Augustin., De sancta Virginitate 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom