Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

104 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE helyet foglal ? Hogy dicsekedhetnénk földi kiválósá­gunkkal, mikor mások a malaszt tekintetében felül­múlnak? Valóban a malaszttal Isten majdnem egy sorba helyezett bennünket saját anyjával. 7. A malaszt igazán csodálatos módon tesz ha­sonlókká Isten anyjához. Isten fia saját anyját sem látta el magasabb rendű megszentelő malaszttal, mint minket. Igaz ugyan, hogy nagyobb bőségben közli anyjával a malasztot, mégis Máriának istenanyaságához hasonlót művel ben­nünk is a malaszt. Szűz Máriára a Szentlélek szállott alá, hogy mennyei termékenységet kölcsönözzön neki. Ugyanez a Szent­lélek száll a mi lelkűnkbe, hogy a malaszttal Isten fiát ott jelenlevővé, magát a lelket pedig természetfölötti cselekedetekre, más szóval az isteni erő működésének befogadására képessé tegye. Mária azzal az engedel­mességgel, melylyel az angyal szavát fogadta és a mennyei Atya akaratát teljesítette, Isten fiának anyja lett vér és lélek szerint. A mi lelkünk is, bár csak lélek szerint, mégis magába fogadja Isten fiát, ha hisz Isten szavában és engedelmesen teljesíti a mennyei Atya akaratát. A malaszttal ugyanis Istennek fia maga jön, hogy bennünk lakjék, a mint kilenc hónapig lakott Mária szive alatt. Csodálkozhatunk-e a mondottak után a Megváltó szavain: «A ki Atyám akaratát cselekszi, ki a mennyek­ben vagyon, az az én atyámfia és húgom és anyám». Nem kell-e nekünk is, kik hasonlókép végtelen ke­gyelmekben részesültünk, Máriával a hála dicsőítő énekét zengenünk: «Magasztalja az én lelkem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom