Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
102 AZ ISTENI MALASZT FENSEQE az ég és föld uralmáról, készségesen feláldozná Isten anyjának jogait és méltóságát, ha ezek miatt el kellene veszítenie a malasztot. Inkább lenne Isten leánya a malaszt által és a malaszt birtokában, mint Isten anyja a malaszt híjával. Tudja, hogy Jézus, bár határtalan nagy szeretettel karolja át, mégis jobban szeretné azt a lelket, melyet több és nagyobb malaszt ékesítene. Ezt maga a Megváltó is jelezte, midőn prédikálása közben anyját és rokonát hozzá akarták vezetni. Akkor mondta e fontos szavakat: «Ki az én anyám és kik az én atyámfiai ? És kinyújtván kezét tanítványaira, mondá : ime az én anyám és atyámfiai, mert a ki atyám akaratát cselekszi, ki a mennyekben vagyon, az az én atyámfia és húgom és anyám».1 A nép boldognak tartotta Szűz Máriát. Jézus hallotta e dicsőítő szózatot: «Boldog a méh, mely hordozott és az emlők, melyeket szoptál». Hallotta, de visszautasította e jelentős szavakkal: «Inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják és megtartják azt».2 Bizonyára egy alkalommal sem akarta anyját megtagadni, csak azt jelezte, hogy a boldogságos szüzet istenanyaságára csak az teszi méltóvá, hogy legtökéletesebben teljesíti a mennyei Atya akaratát, jeléül annak, hogy Isten ma- lasztja a legnagyobb mértékben tölti el. Tegyük fel, hogy akadna valaki, ki Máriánál hívebb volna a malaszt hűséges őrzésében és az engedelmességben Isten iránt, a mi természetesen nem is képzelhető, akkor Isten ezt a hívebb szolgáját többre becsülné anyjánál.3 1 Máté, 12, 47—50. 2 Luk. 11, 27-28. 3 Weisz, Apolog. V. (3. kiad.) 793 s köv.
