Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

kiváltsága van. A boldogságos szűznek a malasztra előjoga van, a malaszt szükségképen és teljességben illeti meg őt. Az istenanyai méltóság előjogot ad neki a malaszthoz ép úgy, mint fiának. A malaszt szükségkép illeti meg, soha el nem veszítheti és a malaszt oly teljességgel lakozik benne, hogy mindnyájan meríthetünk e bőséges forrásból. Nem azt mondjuk, hogy a malasztban részesült, hanem azt állítjuk róla, a mit fiáról, hogy malaszttal teljes.1 Valamint az Istenember az Atyának egyszülött természetes fia, úgy Isten anyja az Atyának első szülött leánya.2

3. Mária magas méltóságát úgy kell tekintenünk, hogy benne az istenanyaság a malaszttól s a malaszt az istenanyaságtól elválaszthatatlan. Azt a méltóságot, melyre a malaszt bennünket felemel, nem is lehet összehasonlítani Isten anyjának méltóságával.

Tekintsünk el egy pillanatra attól az összetartozástól, mely Isten anyjának méltósága és malasztjának teljessége közt van s szemléljük ezt a méltóságot önmagában, akkor az Isten anyja méltóságának megsértése nélkül bátran állíthatjuk, hogy a malaszt nagyobb kincs és magasabb méltóságot kölcsönöz, mint az istenanyaság.

4. Mária, Isten anyja, a mennyek királynője, messze fölötte áll minden teremtménynek, megérdemli fiának szeretetét és becsülését, az angyalok tiszteletét, az emberek szolgálatát s minden teremtmény hódolatát. Minderről azonban szívesen lemondana. Lemondana

ELSŐ KÖNYV 101

1 Luk. 1, 28.

2 Thom., 3, q. 27, a. 5. Antonin. IV, t. 15, c. 15. Scheeben, Dogm. III, 515 és köv.