Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

100 AZ ISTENI HALASZT PENSÉOE TIZENHARMADIK FEJEZET. Isten anyjának méltósága és a malaszt. 1. A megtestesülés titkában nem emberi személy, hanem csak emberi természet emelkedett isteni méltó­ságra. Isten anyjának méltósága azonban emberi sze­mélynek lett kiváltsága. S azért e kitüntetést könnyeb­ben állíthatjuk párhuzamba azzal a kiválósággal, mely- lyel a malaszt ruház fel minket. 2. Minden félreértés kikerülése végett mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy Máriában a malasztot istenanyai méltóságától elválasztanunk nem lehet.1 Épen abban rejlik a szeplőtelen fogantatásról szóló tanítás mély értelme, hogy nem lehet pillanatot felté­teleznünk, melyben Mária a malasztot nélkülözte volna. «Isten elválaszthatatlanul egyesült vele,» olvas­suk szent Methódiusnál. Mária Isten fiával közölte az emberi természetet. Ennélfogva minden teremtménynél inkább igényelhet jogot arra, hogy az isteni természetből részesüljön, a mi a malaszt közvetítésével történik. Isten anyja egye­sült legbensőbben fiával, kit szűz méhében fogant és kilenc hónapig szíve alatt hordott. E benső egyesülés­nél fogva a fiú jogai, javai és szentsége egyúttal az anyáé is. Ő az, kit szent János titkos látomásai szerint a malaszt napjának nem távolról jövő sugarai világí­tanak meg, hanem kit a nap körülövez.2 Az Isten anyjának lelkét betöltő malasztnak hármas 1 Scheeben, Dogm. III. 489 és köv. 2 Jel. 12, 1,

Next

/
Oldalképek
Tartalom