Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harminckettedik fejezet
406 SZENT CHANTAL ÉLETE. ződésem, hogy Isten adta rám a terhet, mert most nagyon sokat imádkoztam. Végtelen jósága jól tudja, hogy nem az én kívánságom teljesedett, csak az ő akarata előtt hajoltam meg. De, kedves nővéreim, nem titkolom, nyíltan kimondom, ez az utolsó három évem, mely alatt Isten akaratából bevégzem föladatomat; kegyeteknek szentelem lelkemet, testem minden erejét, azt a parányi értelmet, melyet Isten azért adott, hogy vele szolgálatot tegyek önöknek. Nem akartam ily hosszú ideig élni, nem kértem, hogy földi zarándok- lásom ily hosszúra nyúljon, nem is hitte volna senki ; de mivel Istennek úgy tetszik, hogy életem végén még három évet szolgáljak, még utoljára gondjaimba veszem a szőlőkertet s minden erőmet, egész valómat, fölemésztem, hogy gyümölcsözővé tegyem. Nem tudom, kedves nővéreim, megengedi-e majd Isten, hogy teljes három éven át szolgáljak, mert életem ily öreg korban már nagyon bizonytalan. De ha Isten a kezdetén, közepén vagy a végén szólít magához, szívesen megnyugszom, legyen meg az ő szent akarata. Ám erős a reményem, hogy jósága e három év után még néhány hónapot vagy egy-két évi pihenőt szán nekem, hogy magamra is gondolhassak. Mert, fájdalom, huszonhét esztendeje, hogy másokkal törődöm, még alig volt módom magamra gondolnom. Isten kezében van életem, halálom, nem aggódom felőle; de előre megmondom, ne csodálkozzanak, ha még figyelmesebb leszek, mint azelőtt, mert szivemen az érzés, hogy igen fontos ez a három év. Életem végén szerezzék nekem azt az örömöt, hogy a legszebb összhangzásban élnek Isten szándékával és
