Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

HARMINCKETTEDIK FEJEZET.

407

igénytelenségem törekvéseivel, melyek úgy is csak javukat célozzák.» i

A komoly, erélyes szavak, melyeket az annecy-i nővérek azonnal leírtak, bejárták az egész rendet. Mindenütt félelmet keltettek, buzgóságot szítottak. Féltek, hogy Chantal anyát nemsokára elvesztik, mint szavai világosan jelezték, azért fokozott buzgósággal fogadták utolsó intelmeit és követték példáját.

Szent Chantal alig foglalta el ismét hivatalát, követ érkezett a királynétól, osztrák Annától, ki XIV. Lajost hordozta méhében. Imáiba ajánlotta magát s kérte, imádkoztasson érte az egész rendben, hogy Isten fiúgyermeket adjon neki, XIII. Lajos trónjának örökösét. Szentünk, kiben a hit fönséges gondolatai nem fony- nyasztották el a hazaszeretet jogos érzelmét, tüstént nyilvános imákat rendelt el; de sem öcscsének, a bourges-i érseknek, sem a nővéreknek sürgető kérései nem birták rá, hogy írjon a királynénak. «Ugyan, ki vagyok én, — mondta — hogy e nagy királynénak írjak? Az alázatosság, az igénytelenség a mi hivatásunk, ne keressük az utakat, melyek a nagyokhoz vezetnek.»2

Ezalatt a Visitatio folyton terjedt és erősödött. A tartományokban, hol eddig is voltak kolostorok, gyarapodott a számuk, a hol nem voltak, ott most létesülnek. Picardiá-ban az amiens-i, Ouienne-ben a bor- deaux-i, Landes-ban a bayonne-i s Albigeois-ban az alby-i kolostorok terveivel foglalkoztak. Itália, hol

1 Recueil inédit des chapitres de sainte Chantal, kézirat, a dijoni Visitatio tulajdona.

2 Lettres de sainte Chantal, p. 39.