Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

394

SZENT CHANTAL ÉLETE.

kérdi. Mikor már mindenik adott valamelyes feleletet, így szól :

— Én meg úgy hiszem, azért, mert van más vértanúság is; a szeretet vértanúsága, melyben Isten föntartja szolgáinak életét s így egyszerre avatja őket hitvallókká és vértanúkká. Ezt a vértanúságot szánta Isten a Visitatio leányainak.

Az egyik nővér megkérdezte, miben áll ez?

— Bízza akaratát Istenre — felelte — s érezni fogja. Az isteni szeretet lelkünk legmélyére hatol, elválaszt minket önmagunktól. Ismerek egy lelket, melyet a szeretet úgy elszakasztott mindattól, a mi kedves volt előtte, mintha a bakó pallosa választotta volna el testétől.

— S meddig tart e vértanúság? — kérdezte az egyik nővér.

— A pillanattól, hogy Istennek ajánljuk lelkünket, a halál órájáig. De ez csak a nagy lelkekre áll, kik rendületlenül hűek a szeretethez, mert a gyengéket az Úr nem hívja vértanúságra, hagyja őket kicsiny pályájukon, hogy el ne veszszenek a szenvedések súlya alatt.

— Sa szeretet vértanúsága ér-e annyit, mint a test halála? — kérdezte egy másik nővér.

— Igen ; egyik sem több a másiknál, mert a szeretet erős, mint a halál s a szeretet vértanúi sokkal többet szenvednek, mikor Isten szolgálatában viselik az élet terheit, mintha hitök, hűségök és szeretetök megpecsételésére ezer halált halnának.

Másnap, hogy Isten Chantal anyának megmutatta a szeretet vértanúságának tökéletességét, megkezdő