Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

HARMINCEGYEDIK FEJEZET.

391

Ha tehetném, bizonyára megölelném büntetésül. De jól van, megbocsátom a multat, de ez többé elő ne forduljon. Vagy nem tudja, hogy nagyon szeretem szegény öreg leányomat és drága leveleit?»1

Elközelgett a tél és Chantal anya föltevé magában, hogy meglátogatja még Franche-Comté, Lotharingia, Picardia és Normandia házait, azért sietve hagyta el a délvidéket. Avignon-ból Grenoble-ba ment, hol a genfi püspöknek levelét adták át neki, melyben ez őt sürgősen visszahívta. A püspök megtudta, hogy a hosszú utazás nagyon kifárasztotta a tiszteletreméltó anyát ; s mert agg kora miatt féltette egészségét, meghagyta neki, hogy szakítsa félbe utazását és a legrövidebb úton térjen vissza Annecy-be. Visszatért tehát azzal a forró vágygyal a magány és csend után, mely szivéből soha ki nem aludt, hanem napról- napra csak növekedett. Azt remélte, hogy fáradalmait most valahára kipihenheti, de a várt nyugalmat csak sírjában találta föl.

1 Sok ilyen levél maradt fenn, melyek mai napig ismeretlenek, Migne és Barthélemy újabban egész sorozatot rendeztek sajtó alá s ezzel nagy szolgálatot tettek.