Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

Chantal anya utolsó megpróbáltatásai. Belső gyötrelmei. Chatel, Favre, Bréchard anyák halála. A turini Visitatio megalapítása.

1637—1640.

S

zent Chantal életpályájának határához, hivatásának valósulásához közeledett. Rendjének hetvenhato- dik házát alapította meg, még négynek vagy ötnek felállítását előkészítette, hogy a Visitatio kolostorainak számát így nyolcvanra emelje. Sorban járta be Lotha- ringiát, Franciaországot, Savoya és Svájc földjét, mondhatni diadalútban, mindenütt egy szentnek járó tisztelet kíséretében. Rendkívüli hivatásához Isten korának két legnagyobb szentjét küldte vezetőkül : szalézi szent Ferencet s Depaul szent Vincét; magasztos célja szolgálatában erős nőkre volt szüksége, s jöttek annyi erénynyel, hogy messze meghaladták a szükséget és a szentnek minden reményét. Annyi dicsőséggel övezett fején még az utolsó szenvedések koronája hiányzott, hogy tündöklő fényével beragyogja egész múltját, mert nélküle a legszebb élet is tökéletlen. Gyönyörűen mondja Bossuet, a befejezett tökéletesség mintája a szenvedés és az erény harmóniája.

Isten eddig sem vonta meg Chantal anyától a fájdalom megbecsülhetetlen ajándékát. A ki hatvannyolc évet élt, tengersokat szenvedett, különösen ha szentünk nagylelkűségével adta át magát Istennek. A keH ARM INC KETTE DIK FEJEZET.