Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

HARMINCEGYEDIK FEJEZET.

381

Arles-ból Aix-be utazott a szent anya, hol még rajongóbb tisztelettel fogadták. Már több, mint egy napi járásra a várostól föltűntek a vidék legelőkelőbb hölgyeinek fogatai. Előre siettek, hogy a tiszteletreméltó anyát szívélyesen üdvözöljék. Minél inkább közeledett, annál sűrűbb lett a tömeg; az utat egészen ellepték s a kedves vendégnek nyomán fölhangzott a népnek üdvkiáltása: «A szent! a szent!» Mihelyt a kolostorba érkezett, a törvényszék birái és az adóhivatal tisztjei testületileg meglátogatták, majd eljött az érsek is, ki hosszabb társalgás után így szólt a főnöknőhöz: «Valóban első tekintetre is leolvassuk vonásairól a szentséget». Cornulier Pétert, Rennes püspökét, ki akkor véletlenül a városban volt, a szent alapítónő egyszeri látása is annyira meghatotta, hogy térdre borulva kérte áldását. Az alázatos anya egészen megremegett; könyekre fakadt s megdöbbenésében szólni nem tudott. A látottak arra az elhatározásra bírták a püspököt, hogy Savoyába utazik «s életében legalább egyszer szive szerint élvezi a szentnek épületes társalgását».1

Aix-ből Marseille-be ment Chantal anya, hol nem kevesebb örömmel és tisztelettel várták. A nővérek boldogok voltak, hogy körükben üdvözölhetik az alapítónőt, kit eddig még nem láttak. Kicserélték fátyolát, fehérneműit, öltönyét és ereklyeként őrizték. Chantal anya viszont nagy gyönyörűséggel nézte a nővérek szigorú fegyelmét és elmélyedését az Istenben. «0! ha látták volna e házat, — írta — elcsodálkoztak volna. Nem

1 Fondation inédite d' Aix, p. 216.