Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

382

SZENT CHANTAL ÉLETE.

tudom, hol tapasztaltam nagyobb megelégedéssel, hogy a szerzetben az ima, az egyesség, pontosság és az egyszerűség szelleme uralkodik.»1

Provence többi kolostorait a nagy távolság miatt nem látogatta meg. Határozatba ment, hogy Sisteron, Digne, Toulon, Draguignan, Orasse, Forcalquier főnöknői eljönnek Aix-be, hogy ott házaik állapotáról beszámoljanak. Leírhatatlan volt ezeknek az idősebb apácáknak az öröme, mikor a szent alapítónő körül csoportosultak.

Többen azt írták kolostoraiknak, hogy még életök- ben megismerték a tökéletes boldogságot, mert látták tisztelendő anyjokat. Két hétig maradtak együtt, megbeszélték a gyakorlati nehézségeket, melyeket az északiaktól annyira elütő déli erkölcsök és szokások okoztak. Megnyitották egymás előtt leikeiket, kölcsönösen ápolták a bizalmat, szeretetet és a tiszteletet. Elutazásakor a nővérek patakzó könyárja fejezte ki a búcsúzó nővérek fájó érzelmeit. A mit Chantal anyában oly különös meghatottsággal szemléltek s a mi bennök közel halálának sejtelmét ébresztette, nem előhaladott kora volt, mert feltűnő üdesége még sok évet ígért, hanem inkább befejezett tökéletessége, lelke érettsége, mely ha a szenteknél észlelhető, a közel kimúlást hirdeti előre.

Meg voltak győződve, hogy többé nem látják ezen a világon, azért alig tudták a szemöket róla levenni : a szivök nem tudott betelni.

Utolsó szavait különös gonddal jegyezték. Esde1 Fondation inédite de Marseille.