Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

380

SZENT CHANTAL ÉLETE.

kedvében járjak és méltó legyek végtelen irgalmára.»1 Provence-ba indult most szent Chantal, hol tüntető fogadásra készültek. A mint betette lábát e tartományba, rögtön megváltozott az idő.

Szokatlan tünemény volt, hogy hetenként kétszer- háromszor is esett az eső és hűsítette a tikkasztó meleget. A lakosok meglepődtek, valóságos csodát láttak. Azt mondották, a föld megérezte a szentnek lábanyomát. Ez évben rendkívül bőséges termés volt.2

Arles-ban, hol Chantal anya már provence-i területen volt, a nép nagy tömegben vonult eléje és örömkiáltásban kisérte a kolostorig.

Itt töltötte az éjszakát. Másnap, mikor útra készült, hozzájött egy ismeretlen hölgy és ebédre hívta saját házába. A szent sohasem ebédelt magánházakban, ha a városban kolostor is volt. De most gondolt egyet, pillanatig szemeit az égre emelte s azt mondta a nőnek : <dgen, leányom, szívesen eljövök». A boldog háziasszony nem ült asztalhoz, hanem maga szolgált föl.

Chantal anya engedte is az őt kisérő nővér legnagyobb meglepetésére, mert sohasem szokott úgy cselekedni. Az ebéd végén Chantal anya indulásra készült. A meghatott nő nem titkolhatta tovább őszinte háláját, térdre borult és megindulással mondá : «Anyám, három hónapja nagyfokú láz gyötört; ön házamhoz jött és meggyógyultam».3

1 Fondation inédite d’Avignon, 191.

2 Sonnaz és Monthouz anya vallomásai, sup. art. XL1X.

3 Fondation inédite d’Arles, p. 355. Mémoires de la mère de Chaugy.